Füles és a kiskutyái

2019. december 08. by
Füles és a kiskutyái Füles és a kiskutyái
Értékelés:
(0 szavazat)

Akkoriban több kutyust raktak ki  a környékünkön autókból, és Füles is közéjük tartozott. Szerelem volt első látásra.

 

Egy a közelben lakó gyerkőc szintén szerette volna hazavinni, de mikor apukája lapáttal akarta elkergetni, eldőlt a sorsa, és én lettem a gazdija.

 

Ő volt A Tökéletes Kutya, az árnyékom, aki mindenhova követett. Imádta a gyerekeimet,a többi embert, az állatokat, és szófogadó is volt, hiszen Cukri neveléséből tanulva jobban a sarkamra álltam és következetesen tanítottam kiskorától fogva. Minden tavasszal vettünk pár kiskacsát, hogy miután felneveltük őket, szabadon elrepülhessenek ősszel. Mikor Füles csendesen sütkérezett a napon a kertben, a vadkacsák rendszeresen sétáltak keresztül a hátán, ő pedig meg sem mozdult. Jólelkű volt, az első kutyusommal, Cukrival is szuperul kijött, valamint imádott pockokat kergetni a kedves angol házaspár macskáival a szomszédban a réten. Amikor nem voltunk itthon, mindig át is ment hozzájuk meglátogatni őket. Az volt a második otthona, még külön etetőtálja is volt ott.

 

Szerettük nagyon, családtag volt, elláttuk minden oltással és természetesen benn aludt a házban, ami sajnos még ma sem megszokott dolog Magyarországon.

 

Egy nap viszont Füles elindult sétálni lefele a dombon az út szélén, ezúttal mögötte a 4 kiskutyájával. Mikor pár száz méterre voltak a háztól, egy állatszerető hölgy felvette őket kocsival és bevitte őket a menhelyre, mivel azt hitte, hogy kidobott kóbor kutyusok. Helyesen cselekedett, én is ezt tettem volna, szinte minden esetben valóban csak gazdátlan kutyák bóklásznak ilyen helyeken kölykökkel. Természetesen még aznap kiderült, hogy itt nem erről volt szó, mert a telefonhívásom az állatmenhely fele meghozta az eredményét, így már estére otthon is voltak. A menhelyen egyébként egy rácsos nagyobb ketrecben helyezték el őket,mivel nem volt máshol hely, és mondanom sem kell, hogy Füles eufórikus örömben tört ki, mikor meglátott, és alig várta, hogy kiengedjem. Még a dolgát se merte odabenn elvégezni szegény.

 

A ,,vicces’’ az, hogy az akkori menhely vezető vitte be őket, aki csak azért autózott arrafele, mert előtte éppen nálunk járt, hogy felkérjen a menhely vezetésére. Belefáradt már ebbe a kemény munkába és korábbi menhelyes önkéntes múltam miatt úgy vélte én lennék erre a pozícióra a megfelelő ember. Kicsik voltak a gyerekeim így nem tudtam elvállalni, de utólag visszagondolva egyáltalán nem voltam rá alkalmas. Rengeteget kellett még tanulnom, alap dolgokat is, például, hogy megbízható kerítés hiányában nem hagyom felügyelet nélkül a kutyámat a kertben.

 

A kiskutyákat egy héttel később meghirdettem a városi újságban, elajándékoztam őket, ahogyan az előző alommal is tettem és azt gondoltam, hogy ez rendjén van így. A jószándék vezérelt, egyszerűen azt gondoltam, hogy jobb így, ha hagyom, hogy egyszer kiskutyái legyenek. Tévedtem. Az egyből kettő lett, utána viszont szerencsére kaptam egy kis baráti ráhatást és az ivartalanítás mellett döntöttem. A szülés utáni lefogyása miatt tett észrevétel segített meghozni a helyes döntést.

 

Az operáció után sokkal nyugodtabb élete lett. Nem kellett menekülnie a 3 hónapos kölykök elől, akik folyton rajta csüngtek, és nem volt több gond a házunk előtt az úton rohangáló kankutyákkal sem. Nem kellett több kölyköt elajándékozni, aggódni a további sorsuk felől, hogy nehogy valamelyik az utcán végezze később, hiszen rengeteg a kóbor kutya. Ráadásul mivel állítólag a kutya gyakran átveszi gazdája betegségét, egyre több a különböző méh, petefészek probléma, amitől szintén védi őket az ivartalanítás. A fiú kutyáknál fellépő prosztata problémákra is megoldás, ezen kívül nem fognak többet a lány kutyák után kóborolni és csökken az agresszív viselkedésük is.

 

Akkoriban még valóban sok fejlődni valóm volt a kutyatartás terén, de az évek során ez sokat javult, átértékeltem a kiskoromból hozott mintákat. Segítettek a pozitív példák, a baráti tanácsok, és több dolgot tanultam a saját hibáimból is.

 

Ma már úgy látom, hogy minden ember állattartási szokása nagyban kapcsolódik az adott környezete és az adott ország állattartási kultúrájához. Amint fejlődik az egyik ember, hatással van a másikra is. Biztos vagyok benne, hogy ha sok egyén változtat ezen a téren, egyre jobbá válik a környezete, majd az egész ország is. Később pedig talán az egész világ...

 

Mit gondolsz, Neked miben kell változtatni?

 

 

(Az angol fordítás megtalálható a www.confidenceinlife.com oldalon.)

Legújabb tartalom

Nincs még fiókod? Regisztrálj!

Jelentkezz be

FELIRATKOZTÁL MÁR? Ha szeretnél értesítést kapni a legfontosabb cikkekről, iratkozz fel a hírlevélre! :)

Please enable the javascript to submit this form