Foxy és a tűzijáték

2019. december 29. by
Foxy es a tuzijatek Foxy es a tuzijatek
Értékelés:
(0 szavazat)

Az egyetlen dolog amit Foxy múltjáról tudtunk, az az volt, hogy február elején egy másik város folyópartján szegődött egy ismeretlen kutyasétáltató nő mellé,

aki rárakta saját kutyája pórázát és bevitte egy közeli állatorvoshoz. Microchip hiányában azután egy állatvédelmi alapítványhoz került, mi pedig onnan fogadtuk örökbe egy pár hét után.

 

Valószínűleg sok időt töltött az utcán előtte, hiszen az első pár hétben 6 éves kora ellenére félt mindentől, például buszoktól, kocsiktól, emberektől, és főleg a férfiaktól. Séta közben az elején még a dolgát se merte elvégezni, csak bandukolt mellettem lassan, lehajtott fejjel. Nagy kihívás volt számomra, hogy ebből kimozdítsam. Az összes szabadidőmet az ő fejlesztésére igyekeztem fordítani, könyveket vettem, befogadott kutyákkal foglalkozó szakértőkkel tárgyaltam, követtem a tanácsaikat. A 7. hét végére már éppen leküzdöttük a szeparációs szorongását, enyhült a hasmenése, jól ment az autóban való utazás, a kutyafuttatókban is nyugodtabb volt,és amikor javában dolgoztam a köztünk lévő kötődés kialakításán, szembesültem azzal, hogy milyen ha egy kutya retteg a petárdáktól.

 

Sűrű hét volt mögöttünk, sok munkám volt a hétköznapokon, de szokás szerint szombaton azért kimentünk városunk egyik kutyafuttatójába, ahova gyakran jártunk szocializálódni, és elvegyültünk a körülbelül  8 fős kutyás társaságban. Egyszer csak meghallottuk a durrogást, egyszer, kétszer,majd sorozatban jött a többi. Nem közvetlen mellettünk szólt, de nem volt annyira messze se. Már április volt, és Magyarországon csak január  31. én éjfélkor szabad tűzijátékot gyújtani. De azokat az embereket ott ez nem érdekelte. Nem figyeltem pontosan honnan jön a zaj, én csak a kutyámat néztem, aki  fülét farkát behúzva remegett. ,,Foxy, gyere ide!” –mondtam. Korábban simán ment a behívás, nagyon büszke is voltam rá, de abban a pillanatban kutyámat nem érdekelte. Mint aki egyáltalán nem is hallja, csak a dörrenésekre  figyelt, és egyből menekülőre fogta. Elindultam felé, de már késő volt. Egyetlen ugrással átverekedte magát a futtató kerítésén, ami más kutyának lehet, hogy magas lett volna, de őt hajtotta a félelem, én pedig hiába futottam utána, hiába kiáltottam a nevét, pillanatok alatt eltűnt előlem.

 

Azt a tehetetlen érzést nem kívánom senkinek, amit akkor éreztem amikor láttam, hogy egyre távolodott előlem a kutyám. De olyan ember lévén, aki nem adja fel, és hisz a tettek erejében, visszafutottam a kocsihoz, mivel tudtam, hogy gyalog nincs esélyem. Közben fél szemmel láttam, ahogyan a futtatóból is elindult utána segíteni egy férfi, de ő is feladta a futást. Egy motoros látta szenvedésünket, megfordult, és elindult a kutyám után. Kocsival én is utánuk eredtem.  Közel volt a város egyik főutcája, nagy forgalommal,  rengeteg emberrel, és Foxy arrafele haladt. Pár száz méterenként megálltam és kikiabáltam az ablakból. ,,Nem láttak egy rókaszerű kutyát errefele futni?”  ,,De igen. „-mondták páran. ,,Arrafelé rohant.“ Közben telefonáltam a családtagjaimnak, barátoknak segítségért,és aki csak tehette elindult autóval keresni őt. Olyan érzés volt,mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Kezdett sötétedni. Legutóbbi információm szerint egy bevásárlóközpont mögötti rét fele vette az irányt, arra volt a vasúti töltés is, így én is arrafelé mentem, de azután  elvesztettem a nyomát.

 

Épp kezdett még jobban elhatalmasodni rajtam a kétségbeesés, mikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Egy női hang szólt bele : ,,Megtaláltuk a kutyáját.” Leírhatatlan érzés volt, el sem hittem amit hallottam. Pár száz méterre voltam a helytől amit megadott, így gyorsan ott termettem, és megláttam 3 embert, akik a szürkületben vezették kutyámat egy hatalmas rét közepén körülbelül fél órával az eltűnése után, 6 kilóméterre a petárdáktól.

 

Csoda történt. Ugyanis amikor Foxy végigrohant a város egyik legforgalmasabb utcáján, utána a motorossal, egy kávéház teraszán éppen békésen üldögélő nő úgy döntött, hogy egy ismeretlen kutya élete fontosabb a kávéjánál,  így otthagyta, bevágódott a barátnője kocsijába, és utánuk eredt a hátsó ülésen a barátnője gyerekével. Útközben meglátta egy másik ismerősét, akit megkért, hogy szálljon be mellé és segítsen, így nagy nehezen sikerült elkapniuk pár perccel a teljes sötétedés előtt,miután leterelték egy vonat elől a sínről.

 

Megható és hihetetlen pillanat volt. Nem győztem hálálkodni mikor odaértem.  Úgy látszik sok jó ember van még a Földön. ,,Ez a biléta a nevével és egy telefonszámmal a nyakörvén jó ötlet volt. ’’-mondta a hölgy. Röviden elmeséltem neki miért futott el Foxy. ,,Hát igen, az a park nem biztonságos.”- válaszolta. Ezt akkor hallottam először, korábban mindenki azt a futtatót javasolta. Foxy ezután azonnal beugrott a kocsimba, és hazasiettünk. Közben azon gondolkodtam, hogy bár a microchip kötelező, sajnos arról sem mindig gondoskodik sok gazdi, de egy bilétás nyakörv egy névvel és telefonszámmal ugyanúgy alap dolog kellene, hogy legyen, hiszen életet menthet. Ami pedig Foxy megmentőit illeti, biztosan nem átlagos emberek voltak, hanem inkább angyalok. Őrangyalok.

 

Hazaérkezésünk után egyből bejelentést tettem a rendőrségen, hiszen a petárdázás bűncselekmény, de azt a választ kaptam, hogy akkor kell szólnom telefonon, amikor éppen durrogtatnak, így csak írásban tudom jelezni. ,,Hát akkor nem tudtam csörögni’’- mondtam nekik. ,,El voltam foglalva a kutyám hajkurászásával, hogy ne fusson ki a világból. ’’

 

Ezt a napot hónapokba telt kihevernünk, a végén már nem is csak Foxy félt, hanem én is, egyszerűen nem mertem abban a futtatóban többet elengedni játszani. Később tudtam meg, hogy gyakran előfordult petárdázás korábban is a környéken,megrémítve más kutyákat is, és mivel az enyém könnyen tud kerítést mászni, a biztonság kedvéért kerestünk egy magasabban elkerített kutyafuttatót a város másik végében.

 

A tűzijátékoktól sok kutya retteg, és nagyon erős menekülési reflexet indíthat be náluk, ami hatására sajnos rengeteg baleset történik velük.  És nemcsak a kutyák félnek, más állatok is, és sok gazdi is szorongással tölti miatta otthon a szilvesztert, így érdekes kérdést vet fel. Igazán megéri  és egyáltalán engedélyezhető-e egy ilyen ,,szórakozás” akár pár órára is?

 

 

Az angol fordítás megtalálható a www.confidenceinlife.com oldalon.

 

Legújabb tartalom

Nincs még fiókod? Regisztrálj!

Jelentkezz be

FELIRATKOZTÁL MÁR? Ha szeretnél értesítést kapni a legfontosabb cikkekről, iratkozz fel a hírlevélre! :)

Please enable the javascript to submit this form