mivel 20 év után komolyan fontolgatta a jelenlegi cégétől való távozását, hogy új vizekre evezzen és ott próbálhassa ki szárnyait.
Kissé azért aggódott a jövő miatt, nem volt hozzászokva a változásokhoz, én pedig próbáltam lelkesíteni.
– Képzeld el milyen jó lesz, új dolgokat tanulhatsz, sok kihívásban lesz részed.
– Nem szeretem a kihívás szót – válaszolta. – A kihívás egyenlő a problémával.
– Mindez csak nézőpont kérdése.
– Hát lehet, hogy igazad van – felelte, és máris kissé vidámabb mederben folyt tovább a beszélgetés.
Érdekes az élet, néha nem véletlenül történnek a dolgok úgy ahogyan, úgy értem valószínűleg minden okkal történik, azaz mi magunk teremtjük az eseményeket, vagy jelként érkeznek felénk. Próbálok mindezekre tudatosan figyelni tanítás közben is, hiszen sokszor a tanuló a legjobb tanító, nyelvtudástól és élethelyzettől függetlenül.
1 nappal később épp ezen gondolkoztam, amiből a kaputelefon hirtelen csengése rázott fel. Egy új diákom érkezett.
– És pontosan mivel is foglalkozol? – kérdeztem tőle az óra elején, a rövid bemutatkozását követően.
– Nem igazán tudom definiálni.
– Akkor mondjuk azt, hogy üzletember vagy.
– Ok, de nem vagyok az, csak szeretnék az lenni, bár van vállalkozásom.
– Rendben, akkor mondjuk azt, hogy életművész vagy.
– Na ez tetszik. Ez vagyok én. Problémákat oldok meg minden nap – válaszolta határozottan.
– És szereted ezt csinálni?
– Persze. Az intuícióim alapján hozok döntéseket és mindig olyan dologba kezdek, amiben jó lehetőséget látok, és amihez kedvem van. A probléma pedig valójában csak kihívás – magyarázta lelkesen, én pedig csak hallgattam őt mosolyogva.
(Az angol fordítás megtalálható a www.confidenceinlife.com oldalon.)