Vannak akik megbetegedtek, mások már most elvesztették munkahelyüket, az emberek behúzódtak az otthonaikba. De ha még ez sem lenne elég, a csapból is világméretű gazdasági válság lehetősége folyik.

Charles Darwin szerint: ,,Nem a legerősebb és nem is a legintelligensebb fajok a túlélők, hanem azok, amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni a változáshoz.” Talán az embereknél sincs ez másként, és a félelem valamilyen szinten ilyenkor mindig kísérőjelenség.

A családomban például generációs szokás. Nagymamám háborús időkben nőtt fel, ezért mindentől és mindenkitől fél. Még békeidőkben se lehetett közölni vele, ha valamelyik családtag elhagyta a város, esetleg az ország határait, mivel ez neki egyenlő volt a katasztrófával. Néhány rokonom a mai napig érzi hatását, például akad köztük olyan, aki nem mer buszra szállni, van aki fél kocsiba ülni, és még sorolhatnék pár további fóbiát is.

Elhatároztam tehát, hogy én nem fogok ebben a jelenlegi helyzetben kialakult össznépi rettegésben sem részt venni, és esetlegesen még tovább is adni azt a következő generációnak. Végülis mindig is büszke voltam arra, hogy én bírom a változást és szeretem a kihívásokat, ezért is döntöttem tíz hónapja amellett, hogy főállású magántanár és fordító leszek egyéni vállakozóként. Viszont a video chates online tanításra való 24 óra alatti villámgyors áttérés azért nekem is feladta a leckét. Főleg, hogy mindenhonnan azt hallani, hogy az a cég, akinek nincs pénzügyi tartaléka, az most elvérzik. Így az esetleges megbetegedés mellett még emiatt is aggódhattam.

De kicsit olyan ez, mint amikor egy gyenge úszót bedobnak a mélyvízbe. Először retteg, hogy megfullad, majd elfogadja helyzetét, engedi, hogy a félelem keresztül áramoljon az elméjén, majd a tettek mezejére lép, vagyis a rettegés ellenére nekiáll kitartóan úszni. Mert :

,,Nem az a bátor aki nem fél, hanem aki a félelmei ellenére is cselekszik.” (Mark Twain)

Így sorbavettem én is a teendőket:

• Először is végiggondoltam a legrosszabb verzió lehetséges hatásait, valamint hogy mit tudok tenni ellene.
• Rájöttem, hogy az aznapi összes cikk elolvasása a világvégéről nem segít a helyzeten, így ezt a szokást minimálisra csökkentettem.
• Közben elkezdtük a kert rendbetételét, hogy az esetleges jövőbeli legrosszabb időkben is legyen itthon zöldség, gyümölcs.
• Beszereztem a maszkokat és a kesztyűket, hiszen fontos az óvatosság, és vigyáznunk kell a saját és a többiek egészségére is.
• Mivel gyakorlatilag nem megyünk sehova, egy környékbeli kisbolt tulajdonosának leadtam egy listát arról, hogy mire van szükségünk az elkövetkezendő pár hétben, ő pedig egy hét alatt összegyűjtötte nekünk.

• Új üzleti mentőterv kidolgozásába és megvalósításába fogtam, jelenlegi A, további esetleges B és C verziókkal, hosszú távra is.

Emellett  listáztam a jó dolgokat is, amiket a helyzet hozott:

• Több időt töltök a családommal.

• Bőven van lehetőségem a könyvolvasásra.

• Nem rohangálok egész nap egyik munkahelyről a másikra.

• Nem szórom a pénzt a család aktuális igényeire.

• Az anyagiak helyett más értékek kerültek előtérbe.

• Szépítem a kertet, ezáltal még közelebb kerülök a természethez.

• Van időm főzni.

• A lelassult életemben pedig végre van lehetőségem élvezni az adott pillanatot.

• Ráadásul még a mentett félős Foxy kutyám is kibújt a kisszobából, és rendszeresen köztünk tölti az időt a nappaliban a kanapén relaxálva.  

Mindeközben megértettem, hogy a szorongás és a félelem most természetes, elfogadtam időnkénti jelenlétüket, a cselekvéssel pedig pár hét után meg is szűnt mindkét érzés.

A kisállattartás pozitívumai is ismét bizonyítást nyertek, hiszen kutyám szintén segített a szorongás csökkentésében, a macskáim stresszoldó hatásáról nem is beszélve.

A változás csak most kezdődött. Hiszek benne, hogy hosszú távon jó dolgokat fog hozni, hiszen a hullámvölgy után mindig felemelkedés jön. Talán egy olyan világ, ahol az anyagiak hajszolása helyett mindannyian jobban vigyázunk a a saját egészségünkre, egymásra, a körülöttünk lévő állatokra és a természetre is.

Addig is a mentőtervek kidolgozása mellett azzal biztosan csak segítünk önmagunknak, ha értékeljük és megéljük az élet apró szépségeit, valamint a félelmeink ellenére is cselekszünk.

(Az angol fordítás megtalálható a www.confidenceinlife.com oldalon.)